JYSK Félmaraton - Siófok - Eddigi életem leggyorsabb félmaratonja
Pár éve olvastam egy cikket arról, hogy 40 felett, csökken a teljesítmény és lassul a tempó. Alaposan elgondolkodtam, mert már 45-öt is betöltöttem. Nem hangzott túl biztatóan! 🤣
Előtte 2-3 évvel kezdtem futni, - vagyis jóval 40 felett, - és azon gondolkodtam, hogy vajon egyáltalán tudok-e még fejlődni? Már túl voltam az első félmaratonomon (2:34), sőt a másodikon is (2:36), ami pedig nem hozott javulást, mert - utólag már tudom, - túl közel volt egymáshoz a két verseny.
Azt hiszem, ez idő tájt jött, hogy elmentem egy tesztfutásra, ahol mindenfélét megállapítottak rólam és kaptam útmutatást ahhoz, hogyan is kéne futnom, hogy gyorsulni tudjak. Addigra már volt órám és pulzuspántom is. Nagy elánnal el is kezdtem trenírozni magam, nem sok sikerrel. Tényleg elgondolkodtam, hogy vajon lehet-e még fejlődni ebben a korban? Az idő pedig csak telt…
Két és fél éve, amikor “Tudjuk ki” első hulláma beköszöntött, én már majd’ 48 éves voltam. Ekkor adódott egy lehetőség, hogy kipróbáljam, milyen edző által írt edzések alapján futni. (Addigra már volt néhány futó példaképem, akiknek edzővel készültek és kíváncsian figyeltem útjukat.) Ezek pulzuskontrollos edzések voltak és annyira hihetőnek tűnt amit ígért, hogy azonnal belevágtam! Elkezdtem hát edzeni, most már heti 4x és csak csináltam-csináltam, tök mindegy hogy hanyadik hullám jött, esett, fújt vagy éppen 30 fokos meleg volt. Igyekeztem egy edzést sem kihagyni. Valahogy azt gondoltam, hogy 3-6 hónap múlva már szárnyalni fogok. Hát ez nem jött meg! De az edzőm biztatott, hogy a kitartó munkának meglesz az eredménye! Türelem!
Mentem hát tovább! Hittem neki. Voltak apró, pozitív jelek, de a várva várt áttörés nem jött. Igyekeztem elfogadni, hogy ez egy lassú folyamat és hogy hosszú távra tervezünk! No hát ez nem könnyű! Jó, gondoltam, végül is időm tengernyi, tökre ráérek! 😀 Addig pedig élvezem, hogy csinálom!
Közben jött a tél és én lebetegedtem. Csúnyán visszaesett a teljesítményem, kezdhettem elölről az egészet.
Rá egy évre, tavaly ősszel pedig egy terepfutó táborban kiment a bokám és részleges bokaszalag szakadást szenvedtem. A 4 hét múlva esedékes félmaratoni verseny így ugrott. 🙁 Szomorú voltam. Úgy éreztem, megint elölről kezdhetek mindent. De nem adtam fel! Újra és újra nekiálltam. Elhagytam a húsevést is, hogy segítsem a szervezetem gyógyulását, mert egy filmben azt hallottam, ez is segít. Fizioterápiára és Masszőrhöz jártam, hogy segítsem az izmok regenerációját. Tényleg mindent megtettem, hogy megtámogassam magam. Szentül hittem, hogy ha beleteszek mindent amit csak tudok, akkor előbb-utóbb megjön a várva várt eredmény!
Idén szeptemberben a wizzair 21 K-n - ahol ismét 2:34 lett az időm, - már éreztem, hogy sokkal jobb állapotban vagyok. Ezért a nov. 19-i siófoki félmaratoni versenyre már azzal a konkrét céllal mentem, hogy 10 perccel jobb időt szeretnék futni. Az elmúlt két hónap már ennek jegyében telt!
A siófoki rajt előtt 5 perccel összefutottam egy ismerőssel, aki elmesélte, hogy 1:30-as időt szeretne futni. Leesett az állam! Mondta, hogy siet is, mert az első sorból rajtol. Majd megkérdezte, nekem mi a célidőm. Nem mertem kimondani, hallván az övét, ezért csak annyit mondtam, hogy 10 perccel jobbat szeretnék futni, mint korábban. “Jó-jó, de az mennyi?” - kérdezte. Végül kimondtam azt, amit még hangosan soha, hogy a 2:20-al már nagyon-nagyon elégedett lennék! (Ez ugye 14 perccel lenne kevesebb)… Hát igen, ez egy álomidő lenne! Magam is meglepődtem, hogy ki mertem mondani, mert bár szeretném nagyon, valójában csak szépíteni akartam az ismerős előtt… De ahogy a kimondott szónak ereje van, mindjárt arra törekedtem, hogy megpróbálok mindent amit csak lehet, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.
Sok apró puzzle darabka kell ahhoz, hogy a teljes képet lássa az ember akár saját magáról is. Nekem is sok tapasztalás, botlás, kudarcélmény, elesés és felállás kellett ahhoz, hogy beérjen ez a fajta magabiztosság, hogy akkor, ott azt érezhessem: “Ide nekem egy félmaratont! Futni akarok!” Kellett az önismereti munka, a mentáltréning és a sok-sok tanulás. Ennek köszönhetően szombaton minden úgy ment, ahogy elterveztem és az ucsó 4 km-en még gyorsulni is tudtam. Nem nézegettem, hogy mennyinél jár az időm, de éreztem, hogy a 10 percet tutira sikerül lefaragnom. Aztán ahogy ráfordultam a célegyenesre és megláttam az időkijelzőt, majdnem elbőgtem magam. Akkor fordult át 2:19-ről 2:20-ra! Életem eddigi legjobb félmaratonja! Csodálatos és felemelő érzés volt! A kimondott szó! Ugye? Kérj és megadatik. Mert az egy dolog, hogy kiket előzöl le menet közben, önmagunkat legyőzni a legnehezebb! Ha ez megvan, akkor jöhet minden más!
Szerintem 50 felett is lehet fejlődni, gyorsulni. A terv továbbra is a határok feszegetése.
És már meg is született a jövő évi cél! Nem is tudom! Kimondjam? 🙂😃
#mentaliserő #kapaszkodó #running #runningrace #futás #mentáltréning #önreflexió #önismeret