Akkor mi jelentett most kihívást? Az, hogy úgy tekintsek erre a versenyre, mint egy edző verseny. Az, hogy figyeljek a pulzusomra és ne ragadtassam el magam idejekorán. Ennek mellékhatásaként el kellett viselnem, hogy az első 10 km-en úgy éreztem, mindenki megelőz, én viszont senkit sem tudtam. Egyszer hátra is néztem, hogy van-e még mögöttem valaki? Aztán egy szakaszon csak próbáltam tartani a tempót a körülöttem lévőkkel, az ucsó 7 km-en viszont fordult a kocka. Lazítottam a szigorú pulzuskontrollon ééés gyorsítottam! Sokakat visszaelőztem azok közül, akik az elején otthagytak és sokan közülük már csak cammogtak. Akkor nagyon örültem, hogy lám milyen hasznos ésszel és pulzuskontrollal futni!  Ez még több erőt és lendületet adott. Így aztán sikerült fokozóra futni ezt a versenyt és bízom benne, hogy a novemberi főversenyen még többet ki tudok majd hozni magamból.

Lassan azt érzem, hogy hamarosan jön az aratás ideje. A befektetett, kitartó munka meghozza a gyümölcsét!