Lépj ki a komfortzónádból!
2022. júl. 14. 7:36 ,
Nincsenek hozzászólások
Gyakran bíztatom a sportolóimat, hogy feszegessék a saját határaikat és próbáljanak ki olyan dolgokat, ami túl van a komfortzónájukon.Ebben is igyekszem jó példával elöl járni, hisz aki bort iszik és vizet prédikál az ugye nem hiteles... 😉
A férjem egy portugál utazással lepett meg szülinapomra, ahová 3 nap múlva már indultunk is. Az utazás másnapján egy városnéző “hop on hop off” busszal eljutottunk az óceánhoz. Ez csak egy állomás volt aznap és magam sem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad majd! Már ahogy közeledtünk 1-2 km-re a parttól, érezhető volt, ahogy frissül a levegő. Odaérve azt láttuk, hogy óriási robajjal, vadul hullámzik a víz. A partszakasz felett vízpára gomolygott, mintha köd lenne, a szél pedig nagyon fújt. Gyönyörű volt! Elvesztem az óceán végtelenségében! Ugyanakkor megnyugtató volt a látvány, a hangzás és az illat egyvelege.
Este mondtam Gergőnek, hogy ittlétünk alatt mégy egyszer menjünk el! Aztán viccelődött, hogy csak akkor, ha bérelhet nekem egy deszkát és kipróbálom a szörfözést. Először vonakodtam, de aztán pont arra gondoltam, hogy én is erre bíztatok másokat! Új dolgokat kipróbálni, még ha őrült ötlet is. "Lépj ki a komfortzónádból!" És ugyan mi lehetne jobb amivel megkoronázhatnám az 50. szülinapomat, ha nem ez!
Az más más kérdés, hogy normál esetben az ember első találkozása az óceánnal talán egy megmártózással, úszással kezdődik, én meg egyből neoprén ruhában és szörfdeszkával mentem a habokba.
Megdöbbentő volt érezni a hullámok erejét és egyből egy régi filmkedvenc jutott az eszembe, az 1991-es “Holtpont”. Próbáltam felidézni, abban hogy tanult a főszereplő szörfözni. Néztem a többieket, hogyan eveznek befelé és már az is örömet okozott, hogy én is beeveztem oda, ahol ők gyülekeztek várni az érkező hullámokat. Persze mire eddig eljutottam, párszor felborultam. Aztán amikor a várva várt víztömeg közeledett, láttam ahogy a rutinosak ügyes mozdulattal megfordulnak és gyors evezésbe kezdenek, hogy sebességet gyűjtsenek. Próbáltam utánozni őket, de persze nem sikerült időben irányba fordítanom a deszkát. Így ismét maga alá gyűrt a hullám...
Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű. Tudtam, hogy egy óra alatt nem lehet megtanulni, így csalódás nem ért. Viszont éppen ezért nagy elvárásaim sem voltak. A feeling viszont elkapott. A vízen ringatózás, a többiekkel való cinkos összemosolygások, a néha elkapott hullámon való sebesség megízlelése egy életre megalapozta egy új szerelem fellángolását. Egyszer megtanulom, visszajövök ide, az biztos. Ami még nagyon tetszett, hogy végre találtam megint egy olyan elfoglaltságot, ami olyannyira fókuszigényes tevékenység, hogy semmi másnak nincs helye a fejben. Teljesen kiürít onnan minden szemetet és gondot. Ha ott vagy a vízen, semmi más nem létezik, így tökéletesen kikapcsol. És a filmből vett mondat, amit most már nagyon át tudok érezni, nagyon jól kifejezi azt, amit valóban adni tud ez a sport:
“A szörfözés egy lelkiállapot, melyben elveszíted és megtalálod önmagad.”
Kívánom Nektek, hogy legyetek Bátrak kipróbálni új dolgokat! Mert legyőzni a saját korlátainkat a legnagyobb elismerése önmagunknak.