Amit a félelmek tanítani tudnak
Te mit kezdesz a félelmeiddel? Gondoltál már úgy rá, mintha a barátod lenne?
Érdekes dolog történt velem pár napja, amikor a Mátrában futottam, egy hétköznap reggelen. Napokig filóztam rajta, leírjam-e vagy sem? Hát leírtam:
Szóval, hűvös volt a reggel. Éjjel esett az eső, ezért sár volt. Ilyenkor általában nem tolonganak az erdőben a turisták. Meglehetősen kihalt volt minden. Hiányoltam a tavaszi füttykoncertet, amit február végén hallottam egy hasonló reggelen. Akkor kifejezetten zajos volt az erdő. Most mintha kiürült volna. Egyedül voltam és nagyon furcsa érzés fogott el.
Edzésterv alapján futok, pulzuskontrollal. A legutóbbi versenyem óta pedig nagyon fegyelmezetten betartom az edző által előírtakat, sőt, szinte mantrázom futás közben, hogy “Fegyelmezett vagyok”.
A történethez hozzátartozik, hogy az elmúlt 2 évben, mielőtt a Mátrába utaztunk, mindig az utazás előtti napokban jöttek szembe velem a “medvés hírek”. (Nyilván nem véletlen!) Tavaly pont ott láttak medvét Mátraszentimre közelében, ahová mi is mentünk nyaralni.
Szóval, amikor pulzuskontrollal futok, van energiám nézelődni, figyelni, mi van körülöttem, mert nem megerőltető a tempó. Ahogy így futottam, egyszer csak egy apró neszt hallottam, odakaptam a fejem, de csak egy madárka röppent fel a faágak közül. Azon kaptam magam, hogy időnként hátranézek. Addig-addig haladtam így, míg egyszer csak egy őz rohant át előttem a turistaúton. Megálltam, figyeltem, jön-e mögötte még valami… Szóval akkor Te most félsz Seregély Edit?! Furcsa volt magamnak is bevallani, hogy igen, félek!
Félidőnél megfordultam és elindultam visszafelé, úgy éreztem, hogy most már nem a hátam mögött van az erdő, hanem szembe velem! Most már nincs mitől félnem, látok mindent. Soha nem éreztem még ezt!
Aztán jött a “hard” szakasz, ahol megengedett a magasabb pulzus, hozzá egy kellemes lejtő, ahol nagyon kellett figyelni a lábam elé. Végre tempósabban haladhattam! Ezek annyira elvették a figyelmemet, hogy teljesen megfeledkeztem a félelmeimről...
A nyaralás utáni első ülésemen szóba kerültek a félelmek. Akkor megjöttek a válaszok is a fejemben és az alábbiakat fogalmaztam meg:
A félelmeink bennünk vannak, hozzánk tartoznak, a részünk valamilyen szinten. Sok mindenben meggátolhatnak és adott esetben sok-sok energiát vesznek el tőlünk. Ha azonban szembenézünk velük és rájövünk arra, hogyan kezeljük ezeket, akkor a magunk oldalára fordíthatjuk és már nem elvesz tőlünk, hanem megerősít minket.
Úgy érzem, a félelmek tanítani akarnak nekünk valamit. Ezért akár hálásak is lehetünk “nekik”. Utat mutatnak, hogy tudatosan dolgozhassunk magunkon.
Szóval, utánaolvastam, hogy mi a teendő, ha medvével találkozunk az erdőben. Hogyan lehet elkerülni és akár élve megúszni egy ilyet. Tudatosítottam, hogy NEM vagyok tehetetlen és fel lehet készülni rá. Mert amíg úgy éreztem, esélytelen vagyok egy ilyen helyzetben, - elfutni amúgy is lehetetlen egy medve elől, fára mászni pedig nem tudok, - addig a félelmek dolgoztak bennem. Ha azonban felkészülök amennyire lehet, akkor úgy fogom érezni, minden tőlem telhetőt megtettem. És ez már nekem elég ahhoz, hogy ne okozzon gondot legközelebb, ha erdőben futok. Márpedig fogok futni, mert nagyon-nagyon szeretem a természetet!